Az ember változik

Nem hiszem el, ha azt mondod, "én már nem változom meg, engem így kell elfogadni, ahogy vagyok." És, ha azt mondom, egy kiállhatatlan, kellemetlen hisztérika vagy, akkor se jönne, hogy legalább egy mérsékelten kellemetlen hisztérikára változz? Legalább azért, hogy jobb kedvvel találkozzunk, meg kaphatnál is általam valamit.. hát nem tenne jót neked is egy kis változás?

Éljük, hogy minden nap más.. pénteken jókedvünkben még az utálatos szomszédnak is elfelejtünk nem köszönni, hétfőn meg az is idegesít, ha a szél meglebbenti a hajunkat. Az évszakok is egyre kicsapongóbbak lesznek.. a tél szinte tavasz, az ősz meg úgy tesz, mintha nyár lenne, és az ember is folyamatosan változik: felejti el, hogy milyen embernek lenni.

Nem is olyan régen még az is benne volt egy szerelmes dalban, hogy "ahányszor rád gondolok, ajkaim érted fohászra nyílnak".. ma nagyrészt csak annyit dúdolunk, hogy "jó vagy bébi, enyém leszel délig." Ezen kívül volt úgy, hogy reggel a wc vagy egy ölelés volt az első.. most az első mozdulatunkkal nyúlunk a telefon után, azután jöhet az, hogy "mi is van veled, de röviden, mert mennem kell."

A régi önmagához képest Zsuzsi is sokat változott.. például, észreveszi a világunkban és saját magában történő változásokat.. kezdi jobban érezni magát a bőrében, azt mondja, elég kényelmes.. plusz, kibékült az érzelemvilágával, és összehaverkodott az érzéseivel. Megtudta, hogy voltaképpen érte vannak.. jeleznek, ha a lelke épp kezdene elsivatagosodni.

Zsuzsi el sem tudja képzelni az életet változás nélkül.., hogy ne legyen olyan alkalom, amely csak arra nyílik, hogy kilépjen a megszokottból.., hogy ne gyógyulhasson ki a kötődési zavaraiból, és élete végéig hisztérika maradjon emiatt.., vagy hogy ne örülhessen gyermeki módon egy finom nugátnak, és ne válhasson felnőtté, ha egy barátja bajban van. Olyan akarok lenni, mint Zsuzsi. Számomra elképzelhetetlen, hogy ne hasonlítsak rá.