Aki hazudik, az..

Elénekelted?

Te is úgy gondolod, ahogy én tettem, hogy ez a többi emberre vonatkozik, mert nem hazudsz, csak kegyességből, ha szükség van rá? Főleg nem lopsz, mert nem szabad, kivéve, ha megszorulsz, és erőt vesz rajtad a túlélési ösztön.

Én hazudtam és loptam is úgy, hogy nem akartam, mert egyáltalán nem voltam tudatában annak, amit teszek.

Hazudtam például, hogy van karma, hogy egy tiszta, isteni fénylény vagyok az Andromédáról (azért onnan, mert oda sok vizet álmodtak, én meg a vízbe álmodtam magam, ha már a földön túl száraz és kemény volt az élet), és halálom után oda megyek majd haza következő életet élni.

A "ne mondjuk ezt el a papának" szlogen segítségével kihúztam magam a számomra kellemetlen helyzetekből, és sikerült magamat tisztára mosott állapotban tartanom bárki, de legfőképp a papa előtt.

Arra is képes voltam, hogy elhazudjam a saját valóságomat, érzéseimet és gondolataimat, azért, hogy onnan is elismerést és szeretet nyerjek, ahonnan ugyanazt kaptam cserébe: hazugságot és átverést.

És, aki hazudik, az csal, mert az igazságot kijátszva nyerészkedik, illetve úgy akar hozzájutni az élet ajándékaihoz, hogy nem szolgált rá, és nem dolgozott meg vagy nem adott hálát érte.

Valahányszor olyan tárgyat, képességet, célt, tudást szerettem volna birtokolni, amely nem nekem volt szánva, és olyan emberrel szerettem volna együtt lenni, aki nem társam az utamon, hazudtam, és kicsaltam magamnak az élettől. Hogy aztán "elveszítsem", ahogy fény derült az igazságra.

Nevezhető-e ez méltán tolvaj-üzemmódnak, amellett, hogy a kertből kihajló gyümölcsfa ágáról lopni szoktuk a szilvát? Nem lopja-e egy tévéműsor a nézők idejét, figyelmét és életerejét azáltal, hogy hazugságot terjeszt? Tolvajjá válok-e én is azáltal, hogy elzárom magam az igazságtól, vagy hallgatok róla, megfosztva téged magától az élettől?

Nekem nincs kedvem többé hazudni, annál is inkább, mert mi értelme volna ennek az igazság fényében? A karma helyett megélhetem az élet szeretetét, az Androméda-galaxis által kínált lehetőségek helyett pedig egy új élet reményét már itt a földön. Végül, az időért, emberekért, energiáért, figyelemért, békéért, amit tőlem loptak el, kárpótol maga az Élet.