Áj láv jú, Zsuzsi

Jól látod, szerelmet vallottam magamnak. Sőt, szeretetet is. Hadd dagadjon a májam, s pukkanjon ki.

Furcsa?

Nekem is az volt, mielőtt szerettem magam. Hogy lehet valaki olyan beképzelt és magának való, hogy szereti saját magát? Égbekiáltó bűn, hogy magammal vagyok elfoglalva, amikor annyi szegény és szerencsétlen ember van a világon, akik az én együttérzésemre és segítségemre szorulnak.

Segítettem, mert jó ember akartam lenni.. hadd lássák, hogy cserébe viszont kell szeretniük. Mert én utáltam, megvetettem és alulértékeltem magamat, undorodtam magamtól, mi több, úgy éreztem, nem érdemlem meg azt, amire vágyom. Nem fogod kitalálni.. szeretetre vágytam. Mély, őszinte, tiszta, igaz szeretetre. Emberrel.

Azt mondták, lehetetlen. Isten azt mondta, lehetséges. Erre megtanított arra, hogy hogyan szeressem magam, és ne keverjem össze az önimádattal, illetve önfényezéssel.

Az úgy volt, hogy meguntam a felszínt, bájt, sármot és kelletést, vagyis elég volt a képmutatásból és bevágódásból, és azt mondtam, na, most akkor jöjjön a valóság. Minek takargassam azt, ami van, meddig bohóckodjak, miért színészkedjem el az álszentet, az örök bájos-kedvest, amikor mutathatom azt is, ami van.

Ha így is tudok magammal együtt élni, akkor valószínű, más is. Egyszerűen azért, mert nem tojáshéjon kell mellettem tipegni, hanem megengedhetjük magunknak, hogy az legyen, ami van. És legyen jobb, ha az is lehetne.

Így szerettem meg azt, aki éppen vagyok. Nem szurkálom magam, hogy sósabb is lehetett volna a leves, ha egyszer nem lett az. Nem ostorozom magam hetekig a lelki korbáccsal, hogy miért voltam undok, ha egyszer akkor nem voltam más. Megbánom, bocsánatot kérek, vagy éppen belenyugszom, hogy végre megvédtem magam, és megyek tovább. Végül meg, nem nyelek és szenvedek évekig, amikor szólnom és gyógyulnom kellene. Szeretem magam annyira, hogy esélyt adok magamnak arra az életre, amelyre vágyom.

Ha egyszer azt kezdem mondani, hogy tökéletesen jó és tévedhetetlen vagyok, ezért köteles engem mindenki csodálni és dicsőíteni, vedd ijedtét a dolgoknak, és fuss az ellenkező irányba.