A székely határőr

Mondja ezt az, akinek sokáig nem voltak határai.. sem belső, sem külső.. ki-be járhatott, aki csak akart, amikor akart, ki ilyen, ki olyan szándékkal, céllal, eredménnyel.

Ezzel az erővel azt is mondhatnám, hogy az utolsó mohikán, a békés harcos vagy a magányos farkas.. a jelentés ugyanaz.

Szekler landben sincs mit megvédeni, eltűntek a határok- azt sem tudjuk hol végződik a gyilkosok tava, és hol kezdődnek a jó pásztor legelői. Na, nem a honfoglalást siratom, és jajveszékelek a földemért (habár, a keleti bevándorlók mellett az egyre több román fel se tűnik), hanem arra az erkölcsi-lelki határvesztésre utalok, amely miatt olyan búvalbélelt fiatalok mennek el mellettem az utcán, akik pedig a Facebookon nagyon vagányak.

Kimondom frankón, rovásjeleket hozzágondolva, hogy ha a szülő nem tud határt szabni a saját és gyermeke egójának, akkor én kell nekifogjak.

"Fiam, eddig s ne tovább. Az, ami eddig mindenkivel működött, velem nem fog. Nem miattad teszem, hanem miattam. Nekem vannak határaim, és felállítom közénk, mint úszómedence szélét- ebbe kapaszkodjá.."

Félreértés ne essék, az nem határmeghúzás, hogy figyelmen kívül hagyunk valamit, mert "az nem a mi dolgunk", vagy eljátsszuk a kemény szigorút, és megtiltunk mindent. Ez csak a saját bizonytalanságunkról és határnélküliségünkről árulkodik. Arról mesél, hogy mi sem tudjuk, meddig van az addig, és félünk, hogy mi is cigányútra tévedhetünk.

Ezek fényében az végképp nem biztonságos, hogy megtapsolunk minden hülyeséget, mosolygunk, és útkeresésnek könyveljük el, ha valaki gátlástalanul randalírozik, dorbézol, belemászik a másik magánszférájába, és olyan dolgokra adja a fejét, ami ellenkezik a józan paraszti ésszel és az Isten rendjével.

Hát akkor mit lehet tenni, mi a megoldás?

Ahhoz, hogy ne jussunk oda, ahol most vagyunk, vagyis, hogy ne elidegenedett zombik menjenek el egymás mellett az utcán, egészségre van szükség.. ha sántán is, de lelki kiegyensúlyozottságra, amely magában foglalja a "néha nincs jó kedvem, és ideges vagyok, de vállalom" állapotot is.

Ez viszont nem csak egy lovas határkerülés, és aztán megyünk haza, hanem az önmagunk sötét oldalával és ürülékével is szembenézni és azon változtatni hajlandó kemény belső munka és harc. Ha ezen túl vagyunk, nem adjuk könnyen a határainkat. Ahhoz túl értékes lesz az újonnan szerzett békénk és életünk.