A pszichológia pszichológiája

Ma már ott tartunk, hogy minden terápia, még a terápiának is van terápiája.. a természetest terápiaként használjuk a természetellenessel szemben, amelyet természetesnek érzékelünk.

Gyakran a terápia arra jó, hogy megtanuljunk elmenekülni az élet valódi állapotától, amely a szenvedés és az örömállapot váltakozásában való helytállás, illetve jelenlét. Ez pedig kiszámíthatatlan és bizonytalan, váratlan helyzetekkel és meglepetés reakciókkal van teletűzdelve.

Ez a gondolat csak részben az enyém, nagyrészt Viktor Frankl indított a feltevéseinek továbbgondolására. Ő a megalapítója a logoterápia irányzatnak, amely az élet értelmének személyes fellelésével "gyógyít". Egyik alaptézise pedig az, hogy az ember természetes állapota nem a kikezdhetetlen nyugalom és zen lebegés, amely a meditációk és az agyat elvarázsoló spirituális mozgalmak célja, hanem a belső feszültség aközött, hogy az ember mivé vált, és mivé válhatna. Ez a feszültség pedig folytonos keresésre és cselekvésre ösztönöz bennünket.

Két másik ugyancsak zsidó pszichológus példaképem Edith Eva Eger és Gábor Máté, akik tudnak arról esélni, hogy hogyan élték túl az életüket, és hogyan néznek még most is szembe a félelmeikkel és a lelkük terápiára szoruló részével. Dr. Eger a problémákkal való szembenézést és az azoktól való felszabadulást hirdeti a legerősebb fegyver, a megbocsájtás által. Gábor Máté, az orvos, pedig a test üzeneteinek magyarázatát tárja elénk a megbetegítő lelki állapotokról.

Egyet szeretek bennük: nem menekítenek ki senkit a maga poklából, úgy, hogy azért ne kelljen felelősséget vállalni. Vagyis nem a fájdalom- és szenvedéskerülős gyógyulás mellett kampányolnak, hanem felteszik a kérdést: hogyan kerültem ebbe a helyzetbe, és most mi az én felelősségem, hogy kijöjjek belőle?

Mint egy olyan ember, aki menekül a nem szenvedéstől és a kényelmetlen helyzetek nem megélésétől, ha terápia irányzatot kellene létrehoznom, akkor az a pszichológia önmagával szembe fordított változata lenne, vagyis anti-terápia terápia, ahol a terapeuta szembesül azzal, hogy mennyi mindent nem tud, és milyen hosszú út áll még előtte az igazi segítségnyújtás és lelki gyógyulás terén. A páciens pedig ennek tükrében felteheti magának a kérdést: "tényleg egy esendő embertől, amilyen én magam is vagyok, várom a megoldást, vagy megnézem, hogy van-e egy még hatékonyabb és hatalmasabb erő, amely biztosan megszabadít a poklomtól, akkor is, ha éppen a kínok kínját élem meg?"

Végtére is, mindannyian arra vágyunk, hogy valaki megmondja, mi a teendő.

De ki az, aki azt mondja, hogy nem tudom, nem látom a teljes képet, az Isten jobban tudja, Őt kéne megkérdezni? Hát az, aki volt már anti-terápia terápián, és rájött, hogy valójában nem tud semmit, csak fontosnak és hasznosnak akarta érezni magát. Legyen az terapeuta vagy páciens a fiók egyik vagy másik oldalán.

• * Viktor Frankl: Az élet értelméről
• * Edith Eva Eger: A döntés
• * Dr. Gábor Máté: A test lázadása