A bárányok ugatnak

A fehér bárányok mind egy családba tartoztak.. kivéve a feketét.. az valahogy sehogy se illett a képbe.. fotoshoppal sem.

- Ez nem akar velünk legelni..

- Én mondom, valami nincs rendben vele..

- Közösítsük ki..

- Ne, maradjon, hadd lássa, hogy mi vagyunk többen..- így a szóbeszéd a nyájban, amiből a fekete csak annyit hallott, hogy hol mély, hol meg magas hangon ugatnak a fehérek.

Ha bégetett nekik valamit, azok visszaugattak..ezt kissé furcsának találta, hisz úgy emlékezett, hogy a bárányok természetszerűen bégetnek. Amikor egy fehérrel akart legelni, az ráugatott, de ha jobb helyet talált magának, azért ugatták le..a háta mögött se kímélték..

Nem mintha nem akart volna beilleszkedni a fehérek közé.. próbált ő ugatni, de se azok, sem pedig a kutyák nem értették, hogy mit akar bégetni..igaz, azokat se érdekelte. A fehéreknek fontosabb volt a fehérségük, mint az egy fekete feketesége.

Meg voltak ugyanis győződve arról, hogy csak a fehér a bárány. Nem is értették, hogy jön ide egy fekete egyáltalán..ráadásul, milyen szemtelen.. még mer bégetni.