666

A 6-os a számom.. az Isten a 6. napon mondta ki, hogy legyek, pont 6-án. Le sem tudnám tagadni, hogy keményebb sátánista tudok lenni a sátánistáknál. Annyi, hogy nem kell fekete jelmezt öltenem, és reklámoznom, hogy ki vagyok, nyilvánvalóvá tud válni annál sokkal könnyebben is: a homlokomon nem harmadik szem van, hanem az van ráírva, hogy KÖNNYŰ.

Nem áll szándékomban megbotránkoztatni téged, és mégis így írom, mert ez van.. úgy érzem, vannak "sátánisták", akik megragadják a dolgok könnyebbik felét, és nem tesznek mást, mint az ellen az Isten ellen tiltakoznak, akit látni vélnek a képmutató, erőszakos és ájtatoskodó vallásosokban. Lehet, igazuk van, mert lehet, meg is vannak ezért ítélve. Azonban, ki a megmondhatója, hogy melyik szívben mi lakik?

Az én könnyűmbe majdnem belefulladtam. Nagyon nehéz volt ezt a könnyűt cipelni, hát még élni. Abban a felszínes és lebutított érzelmi világban, amelyet kialakítottam magamnak, csak a könnyű volt nehéz. Hogy nem akarok a kellemetlennel vesződni, hadd ne kelljen a büdössel nemhogy szembenézni, de azzal foglalkozni sem.

Szerinted miért volt ez nehéz? Azért, mert folyton előtört belőlem, és feszt kiderült, hogy a "jónak" hitt és patyolat fehérnek benézett lelkemen van fekete folt is. Bizony nem tudtam eltakarni, hogy 666 sebből vérzek, ami nemcsak nekem fáj, hanem sokszor hagyom, hogy másnak is fájjon. Ezt tettem, valahányszor a számomra könnyebbnek tűnő utat választottam volna. El akartam evickélni a megoldatlan problémáim és meg nem dolgozott érzéseim háborgó tengerén úgy, hogy a hajam ne legyen vizes.

Ez belülről szépen lassan megrohasztott volna, mint víz a vízi hullát. Vagyis, az, ami nekem könnyűnek tűnt, kínokat és szenvedést okozott, amit én mosolygással, megjátszott jókedvvel és lelkiségeskedéssel védjegyeztem.

Mígnem elkezdtem foglalkozni a nehézzel. Magamba néztem, és láttam azt a sok gennyet és trutyit, amit figyelemre sem méltattam, ami, mint egy szörny repesztgette a szekrény zárt ajtaját, mert már nem fért a bőrében, odáig hizlaltam. Nem könnyű a nehézzel bíbelődni. De elmondhatom, hogy sokkal könnyebb, mint a könnyűvel felvágni. Mert utána megkönnyebbülök, és rendesen szárnyra kapok. Hasonlít ez az élet érzésére, öröm és béke van benne.

Végtére is, ki olyan mazochista, hogy állandóan szenvedjen ? Ki olyan hülye, hogy ne a könnyűt válassza? Ki az, aki ne akarna örökké élni? Feltéve, ha már tudja, az mit jelent.