“Az enyém vagy” (érzelmi zsarolás magas szinten)

Az előző generációk éltek, ahogy, mégis odáig vitték, hogy a világ úgy néz ki, ahogy.

Nem szöszöltek azzal, hogy mi fáj, vagy mi nem, egyáltalán van-e ami fájjon, hanem csapatták az életet, ahogy jött, és volt amikor volt kin csapódjon.. az, ami fáj.

Az információk áradatának korában kötelességünk utánajárni annak, hogy miért nyikorog a kerék, és miért nem zökkenőmentes a nyugalmunk.

Ma már ott tartunk, hogy azt is meg tudnánk gúgelozni, hogy miért lenne szükségünk segítségre, de ehelyett akad sok más egyéb is, amivel (bele)lógathatjuk az orrunkat a telefonba.

Köszönjük az előző generációnak, hogy van miért lógatnunk az orrunkat.. úgy tűnik, nem sikerült a saját sötét oldalukkal megbirkózniuk, mindig a fényezettebb került előtérbe.. mostanig.

Ugyanis, úgy eluralkodott a sötétség, hogy az sem tűnik fel, hogy szeretet nevében érzelmi pórázon szöktetjük a családtagjainkat, barátainkat, ismerőseinket, idegenjeinket, irányítást és ellenőrzést gyakorolva, hogy még mindig a mi befolyásunk alatt vannak-e, nehogy véletlenül megszökjenek, és hirtelen gyűlölni kezdjenek minket.

Mert akkor kiderülne, hogy mi annyira sem szeretjük magunkat, hogy azt a szabadságot, ami nekünk is járna, megadjuk nekik.

Az érzelmi kicsikarása a figyelemnek és szeretetnek azért bántalmazási forma, mert nem vesszük a fáradságot, hogy a Szeretethez menjünk szeretetért, hanem inkább kellemetlen érzéseket és bűntudatot ébresztünk a másikban, amiért élni meri az életét, és elmulasztja teljesíteni figyelem és szeretet szolgáltatási kötelességét.. úgy, ahogy azt mi elképzeljük.

"Hát, már azt hittem, nem is jössz".. bumm.. amit a beszélő valóban közölni akar az az, hogy "szégyelld magad, korábban ide kellett volna dugnod az orrod, nem tudod, hogy elvárom, hogy a konyhát seperd ki?".. és, ahogy a beszélő közölhetné ezt az információt így hangzik "Jaj, de jó, hogy jöttél, vártalak.. jobban esett volna, ha korábban jössz, mi az oka, hogy csak most jöttél? Szeretném, ha a konyhát kisepernéd, megtennéd kérlek?"..

Nem nehéz érezni, hogy melyik közlési forma bénít meg teljesen, vagy okoz bennünk mérhetetlen tehetetlenséget, közönyt és dühöt egyszerre, és melyik adja azt a biztonságot, hogy el vagyunk fogadva, és máskor is szívesen jönnénk.

Ez az írás tájékoztató jellegű csupán, a munkát az élet- és kapcsolati minőségünk javításáért nekünk kell vállalnunk és elvégeznünk. Különben gonoszságot hamisságra halmozunk, és útjába állunk a valódi, együttérző szeretetnek, miközben abba az illúzióba ringatjuk magunkat, hogy jó emberek vagyunk.