Érzések

Érzelmek az

érzéketlenségben

Jelentem, a háborút megnyertem.
Sötét, álmatlan, könnybe áztatott
éjszakák tankjai dübörögtek érzelem-
tengerem satnya puskái ellen..
A kapituláció elmaradt,
a fehér zászlókat elnyelte a félelem..
"Te vagy a hibás", "Veled nem lehet",
"Minden pénzünket rád költöttük",
"Hát ez a hála?"-visszhangoztak az
érzéketlen ólomgolyók, és elmerültek
sarjadék naivságom üreges vizében..
úgy tűnt, felülkerekedtek,
de a víz túláradt, kiöntött, és medrét kereste.
Nem akart mást, csak hű maradni vízségéhez,
Folyt tehát, és mosta a könnyeket.
Felhozta a felszínre az elfojtott haragot,

Kimosta az üregből az elrejtett pánikot..

Lebegett a felszínen minden rémség,

Úszott az árral a kegyetlen érzelgősség.

Fel-felbukkant mint mentőöv a kegyesség,

Alábukott a tiszta ámde nyers őszinteség.

Csendesül már a viharos tenger,

Fogyóáru lett a gyilkos lőszer..

Mindazt mi fontos, lent a mélyben tartja,

Akkor dobja felszínre, ha felkészült a harcra..

Fáj

Fájok, mint holdkórosban a ténfergés

üt, mint béklyó, s kínszenvedés

osztályrészem, nem én akartam

ha nem is kértem, kaptam..

Fáj, hogy mosolyra könny csordul

váratlanul ejt foglyul, s lelkem mordul

ha nekem fáj, fájjon neked is

ha fáj minden, fájjon az Ég is..

Az Alien anyja

Láttam az Alien anyját..nagy hír,

Egyik szemem nevet, a másik pedig sír..

Teljesült egy régi vágyam, elvégeztetett,

Egy csapásra napvilágra került minden gaztett..

Hosszú évek rögös útja a végéhez ért,

Kezdődik egy új, cserébe minden percért.

Ott volt, ahol nem is számítottam rá..

Előttem tornyosult, és zúzott mindent múlttá.

Wow, az Aliennek is van anyja,

S félelmetesebb, mint bármely fészekalja?

Termete akkora, mint egy felhőkarcolóé,

Égig érő feje az egész Gyergyót elfedné..

Teste, mint egy fekete óriáspóké

Hálójába ragad minden gyanútlan kópé.

Félelmetesebb minden xenomorphnál,

Folyik szájából a ragadós, savas nyál.

Szája, mint egy csűrkapu éles fogakkal

Ha kitátja, hátrál egytől egyig az agarakkal.

Csendben figyelem őt, amint a tojásait rakja,

Ha nyugalmát megzavarom, én leszek a harca.

De üsse kő, szembenézek veled most,

S egy csapásra kiűzöm életemből a gyilkost.

Erőd nem félelmetes külsődből fakad,

Hanem gyenge szívem réseiből sarjad.

Nem félek hát, szívem, mint a szikla,

Életnek tiszta forrásvizét gyógyszerként issza..

Állj ide elém, mutasd hatalmadat,

Dávid vagyok, örültem, a fene a valagadat..