Élet-halál

Cirmos, a gyilkos

2024.04.13

Volt egyszer egy gyilkos

Úgy hívták, hogy Cirmos

Legurult a háztetőről

Mosolyt csalt ki minden nőből.

Dorombolt, ha nézték

Simult, ha becézték

Nyávogott, ha ráment a fény

Tudta, mitől döglik a légy.

Cirmos nem válogatott

Este nem ábrándozott

Bebújt minden ágy alá

Átváltozott sárkánnyá.

Felfalt minden nagymamát

Megcsalt minden lányanyát

Hullottak a feleségek

Szenvedtek a lánygyermekek.

Cserfelt minden vénasszony

Zsarolt minden jó asszony

Hisztizett az ura neje

Feleselt a lánygyermeke.

Cirmos állj meg, ne gyötörj

Minden nőt most meg ne ölj

Somfordálj be a szobádba

Szisszenj minden királylányra.

Üzenet a hazugságnak

2024.02.14

Üzenem a hazugságnak

vetítésnek, minden vádnak

becsmérlésnek, tagadásnak,

gúnynak, bűnnek, becsapásnak

gonosz vagy te, ízig-vérig,

nem is számolhatsz már tízig,

fényes napod leáldozik

pőre maradsz kemény csontig.

Mi az enyém, nem veszed el,

Visszaadod teli zsebbel,

Nevetségessé nem teszel

Elbuksz gőgben, nehéz szívvel.

Kit szeretek, visszakapom,

mit elvesztettem, behajtom

Itt az igazság órája

Fénylik már a koronája.

A többség

2023.08.15

Megfordult a kocka

Én vagyok többségben

S mit rejtesz a sötétben

Ott a szemem könnyében.

Tolvajok és gyilkosok

Fukarok és álnokok

El nem bújtok, ha a vihar jő

Nagy fejetekre szamárfül nő.

Tetkó vers szabadon

2023.07.02

Punkok közt is punk leszek

Tetkót bőrre nem teszek

Ritka faj, ezt jól tudom

Foltos legyek, nem hagyom.

Testem tiszta ajándék

Lélekben csak repülnék

Tetkót oda varratok

Eperszívet rajzolok.

Emlékezz a halálra

2023.05.29

Ember vigyázz, el ne essél

Magasodból ne vétessél

Szárnyad karó, nyelved áspis

Üldöződ még a halál is.

Terved készen, elvégezve

Várt holnapod elvérezve

Fordítsd sorsod, még nem késő

Míg a halál vissza nem jő.

Körforgás

2023.05.21

A halál az, mit életnek gondolunk
Te játszol, én nézem..
Életet is csak temetésen látunk
Te vártál, én féltem..

Az élet az, mit halálnak gondolunk
Én játszom, te nézed
Halált is csak a születésben látunk
Én jöttem, te kérted..

Te adtad, én vettem
Életet halálban, halált életben..
Te meg én, most ketten
Játsszunk halált, és színleljünk életet..

József Attilához

2022.12.29

Ódzkodva olvastalak, nem hittem szavaidnak,

Füleimben halkan visszhangzott a vád: gyáva..

Ez az a költő, aki a vonat elé ugorva felakasztotta magát-

Mit is mondhat az, ki hagyta magát veszni.. kárba.. hiába.

Azóta pörögtek az évek, s a szomorú ének, mi szólhatott

szívemben felhangzott egy percben, refrénben reménytelenül..

Ott álltam a vég állomáson, és néztem a vonat zakatolásában

a varjaktól megszállt, csupasz fákat, s a láthatárt, mely síkba törpült.

Láttam a szívedet.. egyedül vacogott a télben,

hideg csípte, szél verdeste,

kiáltott volna, de süket fülek dugták fejüket körülötte a homokba.

Mellőzték, és nem szerették,

elkeseredett jajveszékelését bagatell frázisokkal szétverték..

Megadta magát.. nincsisten.. bólintotta,

majd erőtlenül mosolyogni kezdett.. végül feladta..

Nem csalás, nem ámítás,

Elindult a vonat, s már nem hallottad.. szóltam volna.. van megváltás.

Mű-vészsors

2022.12.15

Már a nagyvilág is tudja,

Nem vagy a kupecek sarja..

Elviszik alólad a széket,

Egy baj van..

Nem fejezted még be a képet.

Zúgnak a motrok, trécselnek a vének,

Zsibong az utca, harangoznak délnek..

Szól a családtag, ideje már enned

Egy baj van..

Szóláncok kattognak, elméd nem enged.

Koplal a hűtő, úszik a ház is,

A gyerek még nem jött, nyakadon a krízis..

A szomszéd beszól, halkabban kérem,

Egy baj van..

Dallamok zengnek lágyan az éjben.

Kint a világ zaja, kicsinek-nagynak sok a baja,

Nem emlékszel, hova tetted a prézlit,

Nagyi noszogat, szaggasd a nokedlit,

Egy baj van..

Hosszú a szöveged, fellépésed vészesen közelít.

KV

Elindult a kávé, habzott,

Gyomor volt a célja, korgott.

Lecsorgott a nyelőcsövön,

Párlata a májba ömlött.

Ejj, de útját tévesztette,

Kéz is, láb is fájt remegve.

Lüktetett a koszorúér,

Az idegbaj is utolért.

Nem vers

Nem alkuszom igába

Nem gázolok határba

Nem beszélek hiába

többé.

Szavaimat nem másítom meg

Szívem állását nem állítom meg

Kincseimet nem vetem meg

többé.

Nem azért

Nem azért születtél, hogy harcolj meg a jóval,

Kínjaidat temesd, és áztasd sörrel, borral.

Nem azért születtél, hogy patkány léted legyen,

Paraffin gerincet növelj gyenge anyatejen.

Azért sem születtél, hogy kábán botorkálj végig,

Hazugságaid némán sikítsanak az égig.

Azért sem születtél, hogy ne akarj látni soha,

Belepjen a fényes világ gazos-bűzös mocska.

Poklod lázadásodban fordít ellened mindent,

Pusztuljon minden álszent, takarod a szégyent.

Élet, mit váltig s fennhangon elutasítasz,

Utolsó reménysugár az, mit eltaszítasz. .

Nem hiszem

Nem hiszem a mosolyt az arcodon,

ha szomorú dolgokról beszélsz..

Nem hiszem a komolyságot a hangodon,

ha tréfás történeteket mesélsz..

Nem hiszem, hogy kedves vagy,

ha odaszúrsz egy bántó szóval..

Nem hiszem, hogy gonosz vagy,

ha meglepsz egy csöppnyi kis jóval..

Nem hiszem, hogy van arra szó,

amit egy tekintet ki tud fejezni..

Nem hiszem, hogy a tettekkel

szeretetet lehet nyerni..

Azt hiszem, hogy van, mit érteni nem lehet,

s amit érthetünk, pénz és arany meg nem vehet..

Azt hiszem, hogy az igaz győz a hamis felett,

s minden, mi elpusztul, életet sose rejtett..

Jár neked

Lehulló húsodról, porladó csontodról

Ebek rágják lelkedet..

Vásott bőrruhában, szakadt ínkabátban

Férgek szegik kedvedet.

Tudod-e, hogy ínségednek, vacogó létednek

Vége-hosszát megleled..

Ha kercegő csontjaidnak, málló porcaidnak

Élet lelke szelet vet.

Jár neked, mit ember lelke cafatostól megkíván

Nyugodt percek áramában biztonságban járhatnál..

Jár igaz szó, szelíd érintés és örök szeretet

Jár minden, mit most elképzelned is nehezen lehet.